Pista bácsi

December 26. A helyzet keleten fokozódik. Enni már senki nem bír, piálni viszont annál inkább. Így hát, ma is megemlékezem emberekről, úgy döntöttem ma azokról, akik ma tartják névnapjukat, név szerint (főleg) az Istvánokra gondolok. Aztán ahogy ezt most leírtam, máris eszembe jutott a régi telekszomszédunk, Pista bácsi, aki gyerekkoromban naponta többször elpöfögött a telkünk előtt, de soha nem állt meg, csak letekerte a trabi ablakát és fátyolos-rekedtes hangján rendszerint odakurjantott az utcán játszó öcsémnek, hogy "Kinn a pöcsöd!". Ezen ő 5 évesen nagyokat kacagott, 10 évesen már csak félmosoly volt, utána meg már vendetta... Egyszer az anyukám home made ischlerekkel próbált a szomszédoknak kedveskedni, így megkérte "pöcsöst", vigyen át pár ischlert a Pista bácsiéknak is. Egy tálcára helyezett párat, amivel ő el is indult a két telekkel odébb álló faházhoz. Mivel teraszosak a telkek, ezért viszonylag gyorsan mélyül, rosszabb, mint egy bányató, és hát a tesóm (véletlenül -e vagy dehogynem, ki tudja már azt) úgy pofára esett a tálca ischlerrel, hogy hason csúszott be a faház bejáratához Pista bácsi lábai elé, az ischlerek pedig morzsáikra hullva szanaszét hevertek az ágyások között. Felállt, félénken leporolta magát és csak annyit mondott elcsukló hangon: - Őőőő, anyukám küldött ischlert... Ezen Pista bácsi annyira elkezdett röhögni, hogy az egész utca összecsődült. Hát, akkor ennek és szegény Pista bácsinak emléket állítva csíííírsz! Ma gin tonic a menü...