BK

Édeskedvesmindenki! Nem csűröm-csavarom, csak köszönöm az egész éves odaadó barátságotokat és azt, hogy kitartóan és nem múló érdeklődéssel követitek nyomon nyavalyás életem. Köszönöm továbbá annak a sok furcsa embernek (ufónak?) az aktív/inaktív közreműködést, akik nap mint nap, akár tudtukon, akaratukon kívül is színesebbé, izgalmasabbá tették hétköznapjaim. Nélkülük nem lennének sztorik, nem lenne blog és így nem posztolhatnám ki most nektek e remek fotót a karácsonyi menüről, amely otthonunkban született az imént. Tudjátok, nem igazán vagyok híve a gasztrotrollkodásnak, a jobban sikerült ételeim is igen szarul néznek ki, és én sem vagyok kíváncsi arra, kinél mi kerül az asztalra. Tényleg nem. (Kivéve anyáméknál, ott fontos, hogy tudjam, milyen maradékra számíthatunk...) Szóval most kivételesen ezzel a bánatos, segítségért fohászkodó csimpánz tállal kívánok Mindenkinek nagyon Boldog Ünnepeket és békés, nyugodt piálást az elkövetkezendő napokra! Csííírsz!