BK

Édeskedvesmindenki! Nem csűröm-csavarom, csak köszönöm az egész éves odaadó barátságotokat és azt, hogy kitartóan és nem múló érdeklődéssel követitek nyomon nyavalyás életem. Köszönöm továbbá annak a sok furcsa embernek (ufónak?) az aktív/inaktív közreműködést, akik nap mint nap, akár tudtukon, akaratukon kívül is színesebbé, izgalmasabbá tették hétköznapjaim. Nélkülük nem lennének sztorik, nem lenne blog és így nem posztolhatnám ki most nektek e remek fotót a karácsonyi menüről, amely otthonunkban született az imént. Tudjátok, nem igazán vagyok híve a gasztrotrollkodásnak, a jobban sikerült ételeim is igen szarul néznek ki, és én sem vagyok kíváncsi arra, kinél mi kerül az asztalra. Tényleg nem. (Kivéve anyáméknál, ott fontos, hogy tudjam, milyen maradékra számíthatunk...) Szóval most kivételesen ezzel a bánatos, segítségért fohászkodó csimpánz tállal kívánok Mindenkinek nagyon Boldog Ünnepeket és békés, nyugodt piálást az elkövetkezendő napokra! Csííírsz! 

A Karácsony körülvesz..

Eltelt egy újabb év. Hallom, ahogy itt csoszog a küszöbön a Karácsony, éppen poros bakancsán köti ki a tavalyi csomókat. És bár havat megint nem hozott, de meghittséggel töltött málhazsákja ugyanúgy ott csücsül a vállán, mint eddig minden évben, és várja, hogy elhinthesse azt az arra méltó helyeken. Halkan, csendben érkezett, ahogy szokott, és egyszer sem nézett maga mögé, mert ha egyszer is megtette volna, lehet, hogy idén el sem jött volna…

Emberek milliói kapkodnak, lökdösődnek, boltokat „rabolnak”, mintha minden család bunkerekben eltöltött, hosszú háborús időszakra készülne. Úgy söprik be alkarjukkal a kosárba a boltok egyre csak fogyó termékeit, egymás elől elmarva, a másikat véresre karmolva, ahogy a farkascsorda tépi szét az egyetlen, még élő nyulat a mezőn. Futnak, rohannak, hogy utolérjék a menetrend szerint érkező Karácsonyt, hogy ne maradjanak le semmi sablonosról, amit mások is tesznek. Hogy időben posztolhassák a szépen terített asztalról készült képeket és versenyezhessenek, kinek van szebb és jobb étel az asztalán, több és drágább ajándék a fa alatt, és hogy megint, a megfelelő időben, úgy két óra húsz percben szerethessék egymást. Egy kicsit idén is. Mert ezt mindenki megérdemli, főleg a gyerekek. Aztán jön a gyomorégés, gyógyszerek a torkosság tüneteinek enyhítésére, a piálás, hogy ne gondoljunk arra, miért is rossz most nekünk, amikor éppen olyan jó. Beindulnak a protokoll családi látogatások, amit mindenki a háta közepére kíván, és ahol, akiknek már nem jut a szeretetből, mer’ hogy képzeli bárki is, már nincs Karácsony és két óra húsz percen túl már nem szeretünk, csak magunkat…

És lassan beköszönt egy újabb, reményekkel, álmokkal és kitűzött célokkal teli év, amit már január első hetétől elkezdünk megvalósítani, hiszen jobb mielőbb elkezdeni az ilyet, ha lehet, még sokkal előbb, mint a többiek. Jól belehúzunk, iparkodunk, nehogy lemaradjunk és isten ments, hogy ne feleljünk meg a többi embernek, a rendszernek, az elvárásoknak, mert hogy néz az ki, hogy nem tudunk majd libát tenni az asztalra Karácsony szent napján, a szeretet ünnepén…

S.N.V. emlékére...

30 éve… Szevasz kölyök! Mit szeretnél? Hogy? Most? Na azt most nem, nem jöhetsz velünk. Most nem. A nővéreddel megyünk, Te itthon maradsz. Még csak 8 éves vagy, elég ciki lenne, ha csatlakoznál, ugye megérted… Majd ha idősebb leszel, jöhetsz Te is. Most nem. Értem, hogy mindened nagyon izgi, de mi csajok vagyunk, már 9 évesek, minket más érdekel, ezt fogadd el. Majd később megtudod, az ebihal gyűjtés egy egész más móka. Mi most ennek élünk. Na, akkor most elmegyünk a tesóddal, ne gyere utánunk, majd jövünk…

20 éve… Csá kölyök! Na mizu? Nem mondod!? Van már barátnőd? Ez tök jó! Mesélj! Hogy-hogy miért pont nekem? Mert … mittomén, csak úgy mesélj. Mert bírlak. Nem? Nekem nem? Jó, nem gond. És jól vagy? Na, ez a lényeg. Jól nézel ki. Alakulsz. Egész jó pasi lettél…

10 éve… Szia! Kit? Persze, szívesen megismerném. Ő a barátnőd? Örvendek. A nővéreddel akkor most hátra ballagunk a kertbe, Ti pedig – ha gondolod – szolgáljátok fel a vacsit és az italokat nekünk, ha azt akarod, elfogadjuk őt. Helyes lány, illik hozzád, igazad volt… Komoly kapcsolat? Igen? Megértem. Szép és szolgálatkész. Ez a legjobb párosítás. Jól választottál. Büszke vagyok rád! Akkor hajrá! Várunk hátul! Gyertek, aztán... ha van kedvetek, mulassatok velünk! …

Jelenleg… Szia!!! ... Hahóóó! Hol vagy? Miért nem válaszolsz? Hogy????? Nem hallak!!!! Mi? Mi az, hogy már nem vagy itt!? Miért nem vagy itt???... Miért mentél el? Ugye........ nem az ebihalazás miatt? Nem gondoltam komolyan, tényleg! Persze, elviszünk, gyere, MOST! Az összes ebihal a tiéd!!! Mind!!!! Nekem egy sem kell! Neked adom, mindet, csak ne menj el… Csak ne menj el………………………. ;-(

https://www.youtube.com/watch?v=HrE-ch5Kbmg