2014. június 28., szombat

3 kívánság


Ma délelőtt véletlenül belefutottam egy 27 évvel ezelőtti, DTB-féle Három kívánság műsorba. Néhány kívánság 1987-ből, kategóriánként:

1. Filmrészlet: 12 év körüli fiúgyerek, szeplős is, koszos is, a Gyilkos robotok című filmből kért részletet. (Hát ez… urisssten… infantilis, szánalmas és kicsit sem ijesztő, sőt, inkább röhejes, nagyon, jézusom… nem térek magamhoz… :-DDDD, gyilkos robotok….. LOL….. LOL…. jó, befejeztem…)

2. Zene: Sandra, Napóleon Boulevard, Depeche Mode, Első Emelet, Dolly Roll, R-Go (A DM számot kimondottan értékeltem. Question of lust… , a többi említésre sem méltó.)

3. Produkció: Kisfiú, koravén arcú. Alfonzó nézze meg a bűvészprodukciómat és együtt is adjunk elő valamit. (Előkerült valami szétrágott rágógumi, amit húzogatott a fiúcska ide-oda, a produkció lényege számomra nem derült ki, de Alfonzó megsimogatta a fejét, mondta jól van, tehetséges vagy (ezen ő is röhögött picit) majd előadott egy akkoriban nagyon viccesnek számító részletet a cirkuszi produkciójából. (Ha ez a kissrác, aki lehet, hogy ma már cégvezető vagy ügyvéd ezt ma megnézi, lapos kúszásban közlekedik még jó pár évig, az biztos… :-D)

4. Szabadon választott: Vidéken élő nagyszüleinket szeretnénk meglátogatni a Magyar Televízió helikopterével. (Persze, én meg a Kanári szigetekre szeretnék menni a barátnőmmel delfineket filézni… Baszki, ezt nem hiszem el… Megkapták. Megjelent egy Mi-24-es (!!!!) harci helikopter, amiből kiszállt ez a… ez a két cingár, pókerarcú kölyök, majd szeretetet némileg színlelve jól nevelten hagyták magukat megölelni a hajlobogástól nem sokat látó, tárt karokkal álló nagyszülők által. Ha én ott lehettem volna, biztosan cigánykerekeket hányok örömömben, persze a helikopter miatt, nem máté…)

5. Étel: „Kordon blú” sült krumplival meg palacsinta (ezt nem kommentálom. A kiejtést különösen nem… azon csak mosolyogtam.)

6. Hobbi: Van egy kutyám. Hogyan tudnám kiképezni, hogy szót fogadjon? (Újabb LOL… a rendőr bácsik egyenruhában és kemény fedelű rendőrkalapban fogadták a fiúcskát, aki szintén jól meg volt illetődve, kezében a póráz, melynek végén egy 1 év körüli, neveletlen, rohangálásra hajlamos vizslával. Bemutatták, hogy Báró és nemistudom, hogy hívták a másik német juhászt, szóval hogy ők hogyan teljesítik a feladatokat, majd fogták szerencsétlen vizslát és szó szerint áthúzták az akadályokon. Istenem, sírva röhögök! És még mondta is a rendőr, hogy látod fiúcska, milyen szépen veszi az akadályokat, fog ez menni… szerencsétlen kutyának már sem a hasfala, sem a tökei nem voltak a helyén, de mos’már biztosan jól nevelt lett… :-DDDDD)

7. Műsor ismétlés kérése: Gyermeknapi gálaműsor (Pedig kérhette volna az Emanuel 11. részét is… no comment)

8. Tudományos: 11 év körüli kislány: Doktor bácsi! Tessék mondani, a különböző szerveket hogyan lehet láthatóvá tenni? (Magyarul: mi a szar az az ultrahang és hogyan működik. Orvos elmagyaráz, gyerek üveges és semmitmondó tekintettel néz, néha rájön, hogy elfeledkezett magáról, akkor úgy tesz, mintha tényleg érdekelné, mert otthon a szülei mondták, hogy feltétlenül ezt kérdezze, hogy lássák, milyen okos a gyerekük és hogy ő azérse’ a Kaomától a lambadát kéri…)

9. Pontos labda: Csokitorta. (A hülye... Pedig kérhetett volna bármit, értitek, bármit. Ez csokitortát kért. Szerintem azóta is ütik otthon… :-D)

Megpróbáltam belegondolni, hogy ha ezt a műsort ma újra elővennék, mondjuk Sebestyén Balázs vezetésével (ugye már most érezzük a mérhetetlen kontrasztot..), akkor milyen kívánságok lennének „porondon”… Most gondolkodom és a következő posztban megírom, mire jutottam.:-)




2014. június 17., kedd

Hét


Brit tudósok állítják, hogy a legszorongóbbak és legeslegstresszesebbek kedden délelőtt 10 és 13 óra között vagyunk. És ha most azt gondoljátok, hogy ezzel az írással segítek jobb kedvre derülni, hát bazira tévedtek. Halálról, hörcsögcsonkításokról és súlyos közúti balesetekről fogok írni. Na jó, nem is, csak viccelek. Vagyis próbálok, mert ugye kib*ott stresszes vagyok. De én már régóta rájöttem és tudom, hogy ilyenkor a legjobban bevált módszer, ha azt gondolom, hogy 7 éves vagyok. Túl sok mindenre nem emlékszem ebből az időszakból, de tegyük fel, jó gyerek vagyok. Szépen elalszom este, mese nélkül, hiszen már nagy vagyok. A hörcsögeim, Gerzson, Gizella és a kicsik is békésen alszanak. Reggel lett. A 7 kis átlátszó, rózsaszín kölyök tegnapelőtt még meg volt, kettő még tegnap is, ma reggel már egy sem. Kutyánk, macskánk nincs, apám mindig dolgozik, anyám esküszik, hogy aludt, nekem sincs idegen íz a számban, így kénytelen-kelletlen megállapítom, hogy az általam imádott hörcsög házaspár beteg játékot űz. Mindezt az én rózsaszín királylány szobámban, ahol rend van a polcon, a könyvek élére állítva, a ruháim behajtogatva, én jól fésülve, egészséges (most meg már inger-gazdag) közegben nevelkedve, legalábbis a környezettanulmány szerint. Kedd van. Már akkor éreztem, hogy ez a nap más, mint a többi 6. Stresszes vagyok. Nem tudom, mi az, de viszket a tenyerem. Legszívesebben felpofoznám Gerzsont és Gizellát. De túl kicsi a pofájuk, még a végén nekicsapnám őket a falnak és ott maradna a nyoma. Ki is kapnék apámtól… Akkor mi legyen? Megbeszéltem Gerzsonnal, végülis ő a férfi, hogy ez így nem mehet tovább. Történjen változás, mert így baromi sok pénzembe fog kerülni felnőtt koromban kianalizáltatni, hogy vajon milyen lelki törés lehetett régen, melynek okán folyton hülyeségeket beszélő, író ember vált belőlem. Gerzson ígérte, hogy cselekszik. Rendben. Egy hét telt el. Újra kedd reggel van. Gizi sehol… Gerzson, baszki, megetted az asszonyt is!? Nem válaszolt. Már ő sem élt. Nem tudta megemészteni, hogy így ment tönkre a házassága. Nem kértem többször hörcsögöt…
Lettek viszont egynapos ebihalaim! Imádtam őket, főleg megfogni. Sokkal jobb volt, mint a piacon a lencsével és mákkal teli zsákba mélyen betúrni, könyékig, hogy érezzem, mennyivel hűvösebb a lejjebb lévő réteg. Ráadásul senki nem ordított a fülembe, hogy vegyem ki a mocskos kis mancsaimat az áruból, mert megmond anyámnak. – És akkor mi van? Mondjál! Vén hülye… Pedig szerettem piacra járni, de most egy darabig nem mehetek. Viszont hol a bringám? Áh, meg is van. Na menjünk egyet tekeregni. Elugrom az osztálytársamhoz. Egyirányú utca. Merre menjek tovább? Egyenesen? Balra? Egyenesen? Balra? Jó, akkor balra fordulok. Puff. Ezt nem hiszem el! Elütött egy piros skoda. Ügyelet, agyrázkódás nincs, a sebeket kezelni otthon is lehet, amúgy is sok a duma, hazamehet, mielőbb. Bringa totálkár. Áh, ez nem ér. Most mivel játsszak? Nézzem? De mit? Mi ez a kosz azon a papíron? Hogy mi? Kistestvérem lesz? Milyen nap van? Kedd…