2014. december 17., szerda

A Karácsony körülvesz..



Eltelt egy újabb év. Hallom, ahogy itt csoszog a küszöbön a Karácsony, éppen poros bakancsán köti ki a tavalyi csomókat. És bár havat megint nem hozott, de meghittséggel töltött málhazsákja ugyanúgy ott csücsül a vállán, mint eddig minden évben, és várja, hogy elhinthesse azt az arra méltó helyeken. Halkan, csendben érkezett, ahogy szokott, és egyszer sem nézett maga mögé, mert ha egyszer is megtette volna, lehet, hogy idén el sem jött volna…
Emberek milliói kapkodnak, lökdösődnek, boltokat „rabolnak”, mintha minden család bunkerekben eltöltött, hosszú háborús időszakra készülne. Úgy söprik be alkarjukkal a kosárba a boltok egyre csak fogyó termékeit, egymás elől elmarva, a másikat véresre karmolva, ahogy a farkascsorda tépi szét az egyetlen, még élő nyulat a mezőn. Futnak, rohannak, hogy utolérjék a menetrend szerint érkező Karácsonyt, hogy ne maradjanak le semmi sablonosról, amit mások is tesznek. Hogy időben posztolhassák a szépen terített asztalról készült képeket és versenyezhessenek, kinek van szebb és jobb étel az asztalán, több és drágább ajándék a fa alatt, és hogy megint, a megfelelő időben, úgy két óra húsz percben szerethessék egymást. Egy kicsit idén is. Mert ezt mindenki megérdemli, főleg a gyerekek. Aztán jön a gyomorégés, gyógyszerek a torkosság tüneteinek enyhítésére, a piálás, hogy ne gondoljunk arra, miért is rossz most nekünk, amikor éppen olyan jó. Beindulnak a protokoll családi látogatások, amit mindenki a háta közepére kíván, és ahol, akiknek már nem jut a szeretetből, mer’ hogy képzeli bárki is, már nincs Karácsony és két óra húsz percen túl már nem szeretünk, csak magunkat…
És lassan beköszönt egy újabb, reményekkel, álmokkal és kitűzött célokkal teli év, amit már január első hetétől elkezdünk megvalósítani, hiszen jobb mielőbb elkezdeni az ilyet, ha lehet, még sokkal előbb, mint a többiek. Jól belehúzunk, iparkodunk, nehogy lemaradjunk és isten ments, hogy ne feleljünk meg a többi embernek, a rendszernek, az elvárásoknak, mert hogy néz az ki, hogy nem tudunk majd libát tenni az asztalra Karácsony szent napján, a szeretet ünnepén…


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése