A
minap zugolvasója voltam a fészen két ismerősöm között zajló
párbeszédnek, ami persze részemről abszolúte legális, mivel a főoldalon
történt mindez. A lényeg az volt, hogy egyikőjük feltett egy fotót,
amellyel illusztrálva leidiótázta azt, aki mellé parkolt (jelzem, tök
szabályosan, bár tény, hogy a parkoló azon részén egyetlen autó sem
volt, csak az a kettő, egymáshoz közel), a másikuk pedig ezen
felháborodva (talán személyes érintettségből) védte az „idiótát”,
mondván nem tudjuk, mi lehet az ok, amiért ő ezt tette, lehet, hogy
kényszeres, de arról nem tehet. Mindegy is, nem foglaltam állást, nem is
volt hozzá semmi közöm, bár szerintem mindkettőjüknek igaza volt.
Viszont ez a beszélgetés megihletett és elgondolkodtam, hogy lehet
együtt élni egy olyan emberrel, aki abban a fajta kényszerességben
szenved, hogy ténylegesen azt cselekszi, amit mondunk neki. Nyilván
tanulható és egy idő után már pontosan tudjuk, mit nem szabad mondani,
de addig? Az első időkben? Hogy nézhet ki egy ilyen kapcsolat? Hát,
összeszedtem pár gondolatot, amit e mögé gondolok… (Kérem, hogy a
kényszeresek, vagy akik ismernek kényszereseket, netán tudnak valakiről,
aki látott már olyat, aki ismert kényszerest és azokat, akik
kényszerből rendszeresen kényszeresnek titulálnak valakit csak azért,
mert szavakat ismétel, szóval senki ne vegye magára, ez csak vicc, poén,
nem pedig sértés, no.)
- Na, figyelj, Tibor, olvasom a
receptet, te csináld. Tégy bele három tojást, 250 gr lisztet, egy mk
sót. Mi lehet az az mk? Biztos merőkanál, hihihihihi….
- …..
- Tibor, baszki…
- Boldog születésnapot, drágám. A füled érjen bokáig!
- ….
- Tibor, mit csinálsz azzal a súlyzóval?...
- Olyan sötét van, szívem, kérlek gyújtsd fel a lámpát.
- …..
- Halló, tűzoltók!?...
- Tibor, mit gondolsz a szomszéd új feleségéről?
- Semmit.
- Inkább leharapod a nyelved, minthogy elmondd, igaz?
- …. fgrsssshh….
- Jajj, ne haragudj….
- Szívem, ez az úr a másik autóból valamit mutogat neked, húzd le az ablakot.
- Maga idióta barom, mi a francot csinál, verje bele a f*.. az autójába!
- Drágám, drágám neee, ezt nem gondolta komolyan, kérlek…. Áh, ezt én
nem bírom, elegem van! Tibor, én elhagylak. És tudod mit!? Szarjál
szöget! ….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése