Hopp Schwiiz - 2. rész

Egy hét Svájcban és az ember lánya totál bekattan. Főleg ha ilyen érzelem vezérelt és direkt, mint jómagam. Költözni akarok! Most! Persze ez nem ilyen egyszerű és már ebben a korban több az akadály is, de ha tényleg ez a cél, el lehet kezdeni dolgozni rajta. Így vagyunk ezzel mi is. Hála az égnek jól választottam férjet, aki partner (szinte) minden fontos dologban, szóval a döntés megszületett és most meló van ezerrel. Nyelvtanulás, valami kétkezi szakma kitanulása az első időkre, gyerekek célzott fejlesztése és bármi, tényleg, akárminek a megtanulása, elsajátítása, ami közelebb visz a célunk eléréséhez. Márpedig a cél 2016 nyár és költözünk Svájcba. Addig is minden egyes napunkat ez határozza meg, ezzel kelünk, ezzel fekszünk, ennek megfelelően cselekszünk és így dobban már a szívünk is. És mielőtt bárki megkérdezné, nem gyűlöljük a hazánkat és nem szégyelljük, hogy magyarnak születtünk. Egyszerűen félünk a bizonytalanságtól, hogy mi jöhet még, mert egy olyan országban élünk, ahol bármit megtehetnek veled a megkérdezésed nélkül. Nekünk két kicsi gyerekünk van. Felelősséggel tartozunk. Talán ennyi.

Lehet kérdezni, hogy miért pont Svájc? Hiszen ott van Írország (oda én járok) vagy Norvégia (oda a férjem), netán Brazília, ahová állandóan hívnak a barátaink, de az egyiknek depressziós az időjárása a másikban fél évig sötétség van, a harmadik tele van pókokkal és 60 fok van árnyékban, szóval kösz, nem. Svájc nem EU tagállam, és ennek nyilván van előnye és hátránya is. A hátrányát eddig nem fedeztük fel, az előnyét annál inkább. Ja, és kedves jó barátaink is ott laknak, akik segítsége nélkül talán ez a döntés nem született volna meg, vagy nem ilyen egyértelműen.

Most leírom, én hogy látom illetve mit tudtam meg Svájcról. A sok infóra tekintettel ezt több részletben közlöm, mert már most vinnyog a legkisebb, szóval csak röviden íme az első etap.
Előre jelzem, hogy a nyugdíjpolitikájukról és az adózások fajtáiról, mértékéről egyelőre nincs korrekt információm, továbbá a parlamenti választásokat sem kísértem figyelemmel, ameddig ott voltam. Talán azért sem volt ez fontos, mert az ottani embereknek fogalmuk sincs (tisztelet a kivételnek), hogy ki a miniszterelnök. 100-ból talán egy tudja, de az is csak azért, mert vagy a rokona, vagy ilyen szférában tevékenykedik. Az ottani hírműsorok nem arról szólnak, hogy hogyan alázzák egymást a politikusok és mit tesznek (vagy nem tesznek) meg azért, hogy székükbe véresen kapaszkodva megtartsák pozíciójukat. Valahogy ez ott nem téma. A pártok szépen megférnek egymás mellett, a törvények, rendelkezések pedig nem azért születnek, hogy ellehetetlenítsék az emberek életét, hanem hogy segítsék, támogassák azt. Legyen az tősgyökeres svájci, vagy bármely bevándorló nép egyszerű, dolgozni (és jól élni) akaró gyermeke. A legutóbbi népszavazás például arról szólt, hogy megemeljék –e az éves autópálya matrica díját 40 frankról 70 frankra. Az állampolgárok NEM-mel szavaztak. Rendben. Maradt 40 frank. (kb. 10.000 Ft, és ÉVES!) És igen, az is elhangzott, hogy „de téged csak egy török-albán-cigány kategóriába fognak sorolni és kiutálnak mindenhonnan”, ami persze igen, lehetséges, de meggyőződésem, hogy ezen rövid idő alatt lehet változtatni és megmutatni, miért vagyunk mi, magyarok mások. Nem mellesleg a svájci munkáltató előszeretettel foglalkoztat magyarokat, mivel itthon – főleg a kétkezi munkát végző – kimondottan jó képzést kap. Például egy műkörmös tanfolyam kint 2 hét és főleg a kiöregedett prostik végzik el ilyen-olyan eredménnyel, míg itthon a legrövidebb is három hónap, ami alatt professzionálisabban el lehet sajátítani a szakma jóval több területét. Ezt tudja a svájci is, ezért ha választhat, a magyart választja. Nem mellesleg jóval lojálisabbak vagyunk egyéb bevándorló társainknál. Csak egy bajunk van, hogy úton-útfélen aláteszünk a többi magyarnak, hogy kevésbé tudjon érvényesülni, de a tisztelet szintén jár a kivételnek. Viszont ezért nem lehet ránk haragudni, hiszen így szocializálódtunk, ebből a környezetből érkeztünk. Mit van mit tenni, hát kerüljük el a többi magyart oszt jónapot. :-)