Straub kontra Kelemen

Kábé 8 lehettem, amikor őszintén elmondtam a szüleimnek, hogy én Straub Dezsőt szeretem a világon a legjobban. Ennél a pontnál apám a szokottnál is magasabbra vonta a szemöldökét, de aztán szépen lassan beletörődött mindenki. Anyu mindig már időben kikészítette azt a finom illatú nedves arcfrissítőt, hogy az Önök kérték után le tudja törölgetni a nyáltól foltos képernyőt, amit össze-vissza csókolgattam. Igaz, hogy többször is megrázta a szám a képernyő és úgy néztem ki a végén, mint Joker, de nem érdekelt. (Ma már nem csinálok ilyet. Jó, néha…)
Az ingerszegény környezetem előidézője ma – életében először – úgy döntött, önálló sétára indul az utcában. Azt még úgy-ahogy elnézte, hogy mellette lejtek, de nem engedte megfogni a kezét és a pórázt is letépte a nyakáról. Mondtam neki, hogy baj lesz, gyerek, most múltál 1, ne emberkedjél mert el lesz kenve a szád. De ő csak ment, topogott, mindezt olyan bazi nagy elszántsággal a szemében, mint a darázs, akivel eközben közelharcot vívtam egy kiló sertéstarjáért. Én finoman jeleztem, hogy az bizony az enyém, most vettem, és hogy el a csápokkal, de nem érdekelte. Jött, tolakodott, kérte, követelte… aztán hogy, hogy nem, valahogy hirtelen megdöglött. Így repülés közben vagy mi. Biztos nem bírta a szíve vagy lenyelt valami bogarat és megfulladt, mittomén. Eközben a gyerek perrrrrrsze hogy hasra esett, minden véres lett, még a döglött darázs is. Régebben megremegett volna a térdem, de a Vikingek vérsas jelenete után már csak automatikusan tettem a dolgom. Most úgy néz ki a gyerek, mint Kelemen Anna és vérig van sértődve. Beszélni ettől még továbbra is ugyanúgy tud, mint eddig. A legtöbb hapsinak az utcán mutogat és ordít, hogy APA, APA! Az egyik a sarki alkoholista trafikos, nagyon ízléses példány, a másik néhány fogműtétre gyűjtő munkás az utca végi építkezésről, akik ezt hallva ki gondolná, de rettentő mókás hangulatba kerülnek és jön egy-két egyetemes hozzászólás, mire én jelzem, hogy szánalmas a humoruk és abba lehet fejezni, mert balta van a babakocsiban, meg van még egy kábé 12 éves fiúcska, tele ótvar nagy pattanásokkal. Mondtam is, kislányom, holnap majd a banki negyedben sétálunk, főleg ezzel a külsőddel, hátha ott igényesebb lesz a választék…