Az elmúlt egy hét az én szemszögemből:
Reptéren:
- Minden rendben lesz, ne izgulj. Érezd jól magad. Ne agyalj, hogy mi van itthon. Kapcsolj ki. Neeee, ne sajnálj, természetesen meg fogom oldani. Kemény vagyok, elszánt és tudod, hogy milyen remek anyuka. Most mi van, mé’ röhögsz? Mindegy. Nem foglak hívni. Írni sem gyakran. Velünk? Ugyan, mi történne? Viccelsz?… Persze ha hirtelen előlép a semmiből egy könnyes szemű norvég rendőr, aki szorosan megmarkolja a vállad és azt mondja, hogy hans kone hadde en ulykke, kunne ikke ta treningen, beklager, na akkor gond van. De most indulj szépen, várnak a többiek.
Tartalékok elintegetése, kifelé indulás. Száj- és térdremegés.
- Isteneeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem!!! Én ezt nem fogom kibírni… Brühühühühüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüü. Ez ment hazáig.
Első nap: cöhhh, megy ez nekem, semmi probléma. Szukafattyak jól aludtak, én közepesen szarul, amúgy meg szép idő van, sok a programlehetőség, irány a társasági élet. Babakocsi, napszemüveg, két gyerek, négy kerék, indulhatunk.
Második nap: front van, vagy mi? Alig aludtam. A gyerekek úgy ahogy. A nagyobbik megfázott, mert bikiniben ugrált a szakadó esőben. Pedig én mondtam legalább kétszer, hogy ne. Aztán nekem is majdnem kihűlt a rozém. Na, de ezt leszámítva szuper nap volt, még strandon is voltunk bringával. Persze nem én lennék, ha nem bénáztam volna el az ötven faktoros naptej rendeltetésszerű használatát, mer’ kapkodtam, azé, aztán csak sebtiben kentem fel. Este tükörbe néztem, és nem értettem, mik ezek a csíkok és értelmezhetetlen fehér foltok a mellkasomon a többi leégett rész között. Ez a naptej nem a barátom. Most lehetek garbóban…
Harmadik nap: rohadt front. Semmit sem aludtam. A kicsi sem. Éjjel kétszer is felmernyogott, abból egyszer evett is. A nagy fújja az orrát. Erre persze a kisebbik felébred, pedig három szobával arrébb van. Az óvodában gyerekhét van, mindennap programok. Ma mit is kell vinni? Hányra kell menni? Jesszusom…
Negyedik nap: hány óra? Jó, az még nem elkésés. Igyekezz! Öltözz! Mosakodás! Fogmosás! Igen, azt a keveset is meg kell. Tudod, kell a húgodnak később. Indulás. Mit? Na neeeee, honnan tudjam, hol van? Kint hagytad a kertben? Akkor annak annyi. Na húzzál. Nem hova, hanem másik cipőt. Nem vagyok boszorkány, ne nevezz így. Délután anyák napja? Igen, persze, hogy ott leszek. Igyekszem sietve. Igen, most tényleg nagyon fogok sírni, megígérem. Ügyes voltál, nagyon szépen szerepeltetek. A virág is gyönyörű, a rajz is, köszönöm. Vacsi? Van még kölcsönkaja, majd holnap főzök frisset. Palacsintát? Most nem, talán holnap.
Ötödik nap: Hová kell ma menni? Odaviszlek, persze. Az utazó planetárium csodálatos dolog. Neeem, csak a neve utazó, egy helyben áll. Mi? Hogy nem akarsz bemenni? Ne csináld, nézd, mindenki milyen lelkes. Jó, ő pont sír, de csak azért, mert disznóvágásnál sajnálta a disznót. Meglátod, milyen fantasztikus élmény lesz! Most megyek. Nem, nem várom meg a megnyitót. Mikor kezdődik? Oké. Meddig tart? Istenem, leszakad a derekam. Hazamehetek végre? Akkor délután megyünk érted. Jó legyél, fogadj szót. Nem, ne szaladj utánunk. Tartozz a csoporthoz, épülj be, legyél a része, lélegezz velük együtt. Igen, megyek már. Na, milyen volt a napod? Jó volt a planetárium? Nem emlékszel? Hogy-hogy? Na neee. Végig aludtad? Ezt nem hiszem el… Na menjünk fagyizni. Nem, ne gyere görkorival. Hallod? Oké, kapaszkodj a babakocsiba. Ne belém! Mutasd, hol ütötted meg? … Megfürödtél már? 9 óra! Holnap kirándulás! Istenem, sosem lesz péntek……. Palacsinta? Felejtsed el. Nézd, én már elfelejtettem. Na látod.
Hatodik nap: De hideg van, öltözz fel jól. A sapka mindig legyen a fejeden a kullancsdéndzsör miatt, jó? Ígérd meg. Továbbá mondd végig, mit tettem a hátizsákodba. Oké, először megnézheted, de utána fejből, jó? Nem, nem várom meg a buszt, mert szétfagyok. Egy strandpapucsban jöttem, 14 fok van. Igen, mert nem tudtam, mert nincs időm még egy nyomorult időjárás jelentést sem megnézni. Mi vagyok én, Meteorológus Mihály? Az b*meg… Itt fogok állni, mikor visszaér a busz veletek és nagyon fogok integetni, megígérem. Szia!!!!! Nagyon vártunk már! Milyen volt a kirándulás? Nem mesélsz semmit? Most miért duzzogsz? Annyira elegem van, hogy ilyen vagy. Úgy rohantunk, hogy ideérjünk időben, nem hiszem el, hogy ezt kell csinálni. Bőgés hazáig. Főleg én. Elfáradtam. Egy óra folyamatos kommunikáció teljes kiesése, aztán csak színlelve az összetartozást. A fagyinak nem kell hűtő, adjátok a kezembe. De már csak egyet kell aludni, és végre nem leszek ilyen rohadtul egyedül és annyira magányos, amennyire még talán soha...
Az elmúlt egy hét a gyerek szemszögéből:
- Hogy telt? Hát, apa nagyon hiányzott, de olyan gyorsan elment az egy hét, nem is emlékszem, mi volt. De már holnap itthon is van apucika. Igaz, anya?
- Ja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése