Nyúl lesz vacsorára

Kimostam neki a sárga, bárányos ágyneműhuzatát és felhúztam, hogy este már azzal tudjon takarózni. Kérte, mint mindig, hogy takarjam be. Betakartam, aznap ötödszörre, de amikor észrevette, hogy a huzat fordítva van és a bárányok fejjel lefelé „lógnak”, elkezdett siránkozni: - Anya, azonnal fordítsd meg a huzatot, mert így a bárányok összetaposnak éjszaka! Kérését felnőttes komolysággal kezelve teljesítettem, bár tény, hogy kifelé menet már nehezen tudtam visszafogni nyerítő röhögésemet. Aztán amikor bezártam az ajtót, kikuncogtam magam. Ez hülye… :-)

Megannyi érzés, hangulat kavarog ilyenkor, az év utolsó napjaiban az ember lánya szívében. Általában csordultig van a lelkem őszinte szeretettel, szerelemmel, és legszívesebben világgá ordítanám, hogy mindenki tudja, ÉLNI JÓ, és általában energiával teli, mérhetetlen lendülettel tevékenykedem hatékonyan, összeszedetten. Néha viszont úgy érzem, az egész ünnepi hangulat tőlem teljesen távol került és azon kapom magam, hogy befelé fordulok, magam vagyok, csendben, pőrén, valójában én. Ez nyilván köszönhető enyhén szélsőséges, bipoláris személyiségemnek, másrészt annak, hogy nap mint nap agyonnyomnak a szezonra jellemző, reklámokkal, giccsel terhelt, túlmarketingelt élethelyzetek, annak tudatát táplálva belém, hogy nekem most minden percben örülnöm kell és boldognak kell lennem, mert karácsony van, mert ez a szeretet ünnepe, és ha egyébként a szürke hétköznapokon szarfej voltam inkább és megbuktam barátságból, családi- vagy társadalmi szerepekből, na azt most helyrehozhatom valami drága, csillogó, kirakatszerű érzelemmel, amiről a végén mindig kiderül, hogy időszakos, pillanatnyi gondolatokat hordoz és semmi köze a valósághoz, a hosszú távú szeretethez, a megbocsátáshoz, a kitartáshoz, az élethez, hozzám. Ezeket végiggondolva tulajdonképpen már nem is tudom, szeretem –e, várom –e a karácsonyt vagy sem. Ha skizofrén lennék, most azt írnám, bárcsak tudnám, mire gondoltam az írás elején, de most csak azt érzem, egyebet nem tudok elmondani. Zavaros légköri viszonyokba fulladt minden hosszú és rém eredeti blogbejegyzésre irányuló tervkötegem. Nyugi, sokszor magam sem értem, mit beszélek. Igen? Pedig hiteles vagy. Tényleg? Ez jól esik, kösz…

Boldog Ünnepeket Mindenkinek!