Mivel a tegnapi írásom kapcsán többen megállapítottátok, hogy kissé oda a lelkem, elvitte a náthás gúnár, hát gondoltam, ma végre találok valami polgári elfoglaltságot, mint minden más otthon lévő normális anyuka, tudjátok, a bio, a natúr, az öko meg ezek és megmutatom, hogy azért ez is megy nekem no. Így aztán elkezdtem (bio almából!) almás pitét sütni. Azt hittem, minden előnyös tulajdonságot örököltem anyukámtól, de egyre gyakrabban döbbennek rá, hogy őőőő nem. Én nem tudom, miért, meg milyen átok ez rajtam, de egyszerűen képtelen vagyok szép almás pitét készíteni. A legbonyolultabb kajákat is megfőzöm, tényleg, de két dolog nem megy az istennek sem. Nem csak ritkán nem, hanem soha. Ezek a rizs és az almás pite. E...:
Most még azt a nyavajás nyújtófát sem találtam meg, olyan szép rendet vágott a férjem a kamrában (akinek ezúton küldeném - meg mindenkinek aki szereti - Császár Előd: Megtalállak még című számát), így kénytelen voltam a féltve őrzött ipari méretű fóliázó tekercsével kinyújtani.... E....:
Nem mondom, hogy egyszerű volt, az apacsok jól odaragasztották, de valahogy megoldottam. És már 20 perce sül. Normális, hogy még nincs illata??? Óbassssz......... a sütőt nem kapcsoltam be....
Soha nem tudom meg, milyen szakács vagy cukrász lennél... :-(
VálaszTörlésJa mert nem hív meg minket soha...ilyenek ezek. Ja és mellesleg kik azok akik még szegény férjuradat szeretik? :-)
VálaszTörlésNincs nektek dolgotok? Szép pár vagytok, mondhatom... Zsák a foltját... Pffff..... Hát tudjátok meg, hogy idén már nem érünk rá és neeeee, ne is könyörögjetek. Nem lesz csülök! Mondom NEM!
VálaszTörlés