Ameddig aktív, dolgozó ember vagy és reggel elmész, este
hazaérsz, sok mindenről és mindenkiről nem tudod, milyen ember és hogyan is él
valójában otthon, a lakókörnyezetedben.
Most van időm, így megfigyeltem őket. Típusok:
Gyerektelen fiatalok: droidok, egész nap dolgoznak,
szinte csak este látod őket, amikor beindítják a locsoló berendezést vagy
kiviszik a kukát, mert másnap jön a szemetes autó. Mindenhová autóval járnak,
házon belül parkolnak, ezért esély nincs arra, hogy az utcán elcsípd őket némi
beszélgetésre, információ-bekérésre, mert csak a maguk mögött bezáródott
tolókapu nyugtatja meg őket annyira, hogy ki akarjanak szállni autójukból.
Éppen ezért az idősebb, a lemenő nap fényénél az utcán lebzselő, padon ücsörgés híján csak zsebkutyát alibiből sétáltató vagy
csóró diófát az év minden évszakában megmetsző, infóra éhes, unatkozó szomszédok
baromira utálják őket.
Gyerekes fiatalok: ismertető jelük, hogy az ablakokat a gyerek ébrenléte
alatt szigorúan zárva tartják, nehogy ki lehessen hallani, ahogy aznap (pedig
még nincs dél) ötödszörre ordítják le a gyerek fejét, miszerint aludnia kéne és
mégis mi a büdös franc a baja, miért vinnyog, pedig mindent megkapott, többször
is, most meg tessék, megint eltelt 3-4 óra üvöltéssel, lehet újra etetni! Bőgés
ezerrel, ezt nem hiszem el, mindjárt megőrülök, meg hasonlók szűrődnek ki.
Aztán amikor a gyerek valami csoda folytán elaludt, gyors szellőztetés,
erkélyen vagy kertben protokoll teregetés jókedvűen, kiegyensúlyozottan, hogy
lássák a fent leírt nyugdíjasok, milyen jó anya ez, és igazából őt aztán semmi
nem viseli meg, stb. Aztán amikor végre hazaér a férj, a gyereket azonnal a
kezükbe nyomják és azzal a lendülettel, 220 km/h gyorsasággal
húznak el az utcából autójukkal bármely, de szigorúan nem a legközelebbi szupermarketbe, ahol újra átélhetik régi életüket és önfeledt vásárlásba
kezdenek. Minden sort szép lassan végig járnak, minden terméket megnéznek, közelről is,
gyümölcsöket, zöldségeket megszagolgatják, mint aki legalábbis 23 évet ült és
most szabadult. Őrület, hogy 1 ilyen óra mennyire fel tud tölteni… vagyis
ezeket.
Dolgozó középkorúak: langyos víz. Semmi érdekes nem
történik velük. Elmennek reggel, hazajönnek délután, a kertben sütögetnek néha
a családdal. A gyerekeik már nagyobbak, közép- vagy felsőfokú tanulmányaikat
végzik, ezért többnyire jól neveltek és már kussolni is tudnak, ami nagy előny.
Néha átadnak egy-egy üveg lekvárt vagy befőttet, cserébe nem várnak semmit.
Tényleg nem. Ugye nem?
Nyugdíjasok: ők a legviccesebbek. Több fajtáját különböztethetjük
meg. Az első a normálisak, akik magas
intelligenciával rendelkeznek, hasonló életet élnek, mint aktív korukban, csak
mindezt most már házon belül teszik. Még igénylik, így eljárnak néha ide-oda
szép ruhában, csendben élnek, nem harsányak, kedvesek, ha meglátogatják őket a
gyerekeik, unokáik, megállapítható, hogy nagyon szép a családjuk. Ha megszólítanak (ez ritka, inkább Te őket),
látszik, hogy magasan iskolázottak vagy csak olvasottak, nagy a lexikális tudásuk, mindenről van véleményük, nem is
akármilyen, aztán azon kapod magad, hogy jó velük beszélgetni és még a végén
megkedveled őket. Szép a kertjük, a házuk, egyszóval rádöbbensz, így szeretnél
majd Te is élni, ha megéred. A második a megkattantak,
akik vagy egyedül élnek, vagy hasonlóan besztónult házastársukkal és a
legnagyobb élményük az, hogy az utcában játszó kisgyerekeket ijesztgessék. Ők
azok, akiket már a filmekből ismerhetünk, látványosan, a gyerekek előtt,
rituálisan kivégzik a véletlenül berepült labdákat, a műfogsorukkal dobálóznak
és szégyentelenül kiszúrják az autód gumiját, ha véletlenül a házuk elé
parkolsz. Ezekről szót se többet. A harmadik a seftelősök. Például otthon autót szerelgetnek havernak, persze olcsóbban,
mint egy szakszervíz, habár el tudom képzelni, milyen eredményességgel, ha
kéthetente ugyanazt az autót látom a kertben… A másiknál minden héten egyszer
megjelenik egy Transporter, farral beáll a kertbe, hátsó ajtókat kitámasztják és töméntelen
mennyiségű raklapot tesznek ki, mindezt kicsit sem csendesen, és persze
általában késő este, hogy senki ne lássa, aztán másnaptól elkezdődik a napi
rutin. Úgy 9-10 körül nekilát és délután 4-5-re végez vele, ugyanis
feldarabolja vagy nem tudom, mi a lóf*t csinál velük, belőlük, ha trójai falovat
karácsonyra onokának, az sem érdekel, és értem én, hogy kevés a nyugdíj,
na de Lajos bácsi, mi a büdös francért kell reggeltől-estig vinnyogtatni azt a
k*va sarok köszörűt? Ha akartam volna, ipari övezetbe költözöm, de nem akartam! Meg tetszik látni, hogy a végén eldobom úrinő mivoltom,
telefonhoz nyúl a kezem és akkor csúnya vége lesz! Elnézést, némi saját
tapasztalás felkorbácsolta az indulataimat. Persze minderről addig fogalmam sem
volt, ameddig eljártam dolgozni és csak egy kedves öregurat láttam, aki bájosan
integetett nekem, amikor hazaértem és egészen addig láttam, ameddig be nem
csukódott mögöttem a tolókapu…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése