Teltház a gumiszobában

Akinek népszerű a gyereke, azt a vele kapcsolatos számos további lehetőség, megmérettetés vagy ezek kombinációján való gondolkodás inspirálja. Akinek népszerűtlen, azt még több minden...

A népszerű gyereket mindenki szereti, minden gyerek a barátja szeretne lenni, meghívják mindenki születésnapjára, bulijára, a szülő pedig nem győzi vásárolni a drága ajándékokat. De mindez mit számít, hisz büszke az ő mindenére, életértelmére, akit azért szült a világra, hogy mindenki őt csodálja, imádja. (Aztán persze semmivel sem lesz jobb dolga nyugdíjasként, mint a többi szülőnek, sőt, néha pont ezek a túlszeretett, a helyettük gondolkodó és cselekvő szülők gyerekei lesznek haszontalan, élhetetlen és semmirekellő felnőttek, akik nem hogy szüleikről, de magukról is képtelenek lesznek gondoskodni. Gondolat vége.)

A népszerűtlen gyerekek szüleinek ezzel ellentétben sokkal könnyebb a helyzetük. Nem kell állandóan azon görcsölniük, mikor találnak újabb szülinapi meghívót a polcon. Örülnek, hogy nem kell felesleges protokolláris jópofavágást végrehajtani olyan szülőtársak felé, akiknek sem nevelési módszereikkel, sem erkölcsi beállítottságukkal nem tudnak azonosulni. Ezek a szülők jellemzően otthon rendezik meg saját gyerekük születésnapját szűk családi körben, esetleg egy-két, szintén népszerűtlen barátot elhívnak, de semmi több. Nincs felhajtás, játszóház, lufik, Alma együttes, bohóc és egyéb csimm-bumm cirkusz, csak az őszinte valóság. Ezeknek a szülőknek meggyőződésük, hogy az ő gyerekeiknek nem is hiányzik ennél több, nem vágynak ezekre a felszínes dolgokra, nekik így jó, ahogy ők csinálják, sőt, ettől majd jobban megbecsülik később magukat, stb. Persze pontosan tudják, hogy ez ostobaság és a gyerek igenis vágyik a puccparádéra, csak annyira rossz népszerűtlen, hogy a kutya nem hívja meg. Titkon minden nap abban reménykednek, hogy végre lesz egy meghívó a polcon, mert mi szülők ilyenek vagyunk, kár is ezt tagadni. De mit tegyünk, ha tényleg ennyire népszerűtlen az a büdös kölyök???

Hát kérem, én kitaláltam. Létrehozom az ország/világ első olyan játszóházát, amit kimondottan népszerűtlen gyerekek vehetnek igénybe. Népszerűtlenek azért, mert nincs 2-nél több barátjuk, visszabeszélnek, verekednek, nem játszanak szépen. Netán népszerűtlenek azért, mert egy kicsit retardáltak, hajlamosak túlpörögni, vagy épp az ellenkezője, túlzottan introvertáltak és nem lehet semmivel felkelteni az érdeklődésüket, vagy népszerűtlenek azért, mert hetente többször összekötik a többi gyerek cipőfűzőjét, beletömnek jó néhány új WC papír gurigát a WC-be és még sorolhatnám. Ebbe a játszóházba kizárólag ezek a gyerekek jöhetnének be játszani és/vagy rendezhetnék meg születésnapjukat. Itt aztán lenne igazi gumiszoba, meg egy olyan, ahol csak porcelánból készült tárgyak lennének, ahová belépéskor minden gyerek kapna egy vaskos ütőt és a játék lényege az, hogy minél több darabra kell törni a tárgyakat. Lenne gokart szoba, ahol a falra lenne festve az út további része, így a hülye gyerek mindig kedvére felkenődhetne a falra gokartjával. A születésnapokra előre szerződtetett gyerek barátok ülnek be, akik ajándékokat is visznek és abban a két órában (jó pénzért) nagyon fogják szeretni az amúgy utálatos gyereket. A felügyelők kivétel nélkül gyerek pszichológusok lennének, meg egy-két nyugdíjas börtönőr, csak a mihez tartás végett. Már a szórólapot is kitaláltam:

„Utálják a gyerekét? Kiközösítik? Nincsenek barátai? Kettőnél kevesebb meghívót kap születésnapokra évente? Mi így is kedveljük! Tartsa nálunk utálatos gyereke születésnapját! Retardáltak Játszóháza! Mert a hülye gyerek is gyerek!”