Csomós Mari

A múlt vasárnap esti fürdetésnél egy török mogyoró nagyságú csomót találtunk HD bal hónaljában. Két perc alatt fogytunk 2-3 kilót Sándorral, bár ő - utólag elmondta - egyáltalán nem izgult, tudjam meg. Az első sokkból felmosva magam követeltem kértem, hogy hívja fel az ügyeletet, jöjjön ki valaki és nézze meg, én nem bírok várni hétfőig, addig megőrülök és különben is..., mindezt fejhangon, hadarva és felnőtt szemmel is szánalmas testbeszéd kíséretében. Felhívta. A hang a vonal másik végén elmondta, ez nem sürgős ügy, nem tudnak kijönni. Itt átvettem a telefont. Néhány mondat a jövőjéről és a hang megígérte, hamarosan érkezik az ügyeletes. 2 órát vártunk. A 2 óra alatt az internet összes gyökérkönyvtárából elolvastam az ezzel kapcsolatos rémtörténeteket, mindent, amiről azt gondoltam, igen, ez lehet a baj. Már majdnem időpontot kértem az onkológiára és helyet foglaltattam a Dóri házba, mire megérkezett egy nagyon kedves doktornő. Megnézte, és a helyre kis bajuszkája alatt mosolyogva felállította a diagnózist. El tudom képzelni, mit gondolt közben rólam, de látva a támadó vipera testhelyzetemet és hallva a még mindig megtartott magas C-t, inkább nem öntötte szavakba... Megmaradunk.