Ez a blogírás nem is olyan egyszerű, főleg az eleje, mert valami igazán frappánsat kellene első bejegyzésnek írnom, de hiába, semmi briliáns nincs a fejemben. (Ezt a férjem biztos boldogan megerősítené, de ő most alszik, mert szoptatni nem tud. És amiért valószínűleg tényleg megerősítené, nem is fog!) Ez már a hatodik sor és még csak a szopásról volt szó, pedig azt még nem is írtam, hogy megszívtam tegnap (is). Jesszusom, már ennyi az idő? Őrület, mennyit elszarakodtam ezzel a pár mondattal. Az idő múlását a körülöttem felhalmozódó taknyos zsebkendők mennyisége mutatja. 6-nál tartok. Az a baj ezzel az allergiás takonnyal, hogy sok és alattomos. Egyrészt bazi gyorsan jön, nem mindig van időm elővenni a zsepit (külön érdeklődésre ennek következményeit egy újabb bejegyzésben szívesen kifejtem), másrészt azonnal beteríti szinte a teljes zsebkendőt, amit ezáltal nem tudok utána még egyszer használni. Bár néha kénytelen vagyok, de az borzasztó, ahogy az orromhoz ér a még nedves zsebkendő. Jujj, most is....
(Ha jól sejtem, most vesztettem el leendő olvasóim 30-35 %-át. Ígérem, később írok a kereszténységgel való kapcsolatomról és arról, mennyibe kerül most egy kiló
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése