2015. július 24., péntek

S védj meg minket a kísértéstől...

Gyerekszemmel, amennyit láttam és főleg hozzá gondoltam, bazira irigyeltem a svédeket, mert ahogy megtanulnak beszélni, máris tudnak svédül, és bár nincs trópusi hőség nyáron, mégis megérik a mangó, mert tele van velük az összes matvaror… 14 fokban már flip-flopot húzhatnak, amikor én még bőven a neonszínű kötött csősapkámban égek, folyton svéd gombasalátát és ikeás húsgolyót falnak, míg én paprikás csirkét... A szülők meg… hát azok tök jó fejek mind , mert egyrészt marha viccesen nevezik el a gyerekeket, mint például Ulla-Gulla vagy Lill-Para, másrészt még számomra is szórakoztató verseket írnak csimótáikról. Az ovi végére minden hipófej folyékonyan beszél angolul is, később viszont ha ki kell vonni 87-ből 12-t, akkor komótosan előveszik a zsebük mélyéről a számológépet, megműveltetik az eszközt, és ezért cseppet sem érzik magukat szarul. Ja, meg a tejföl szőke hajú gyerekek pille könnyű hajában azonnal megtalálják a tetveket, nem kell órákig turkálni a védőnőknek. Zsebkendő helyett simán a földre kuláznak és bárhol hangosan böföghetnek szégyenérzet és tockos nélkül. Így láttam gyerekként. És hogy ma, felnőttként miként látom mindezt? Természetesen már teljesen másképp, felnőttesen, éretten. Jaj, erről eszembe jutott, hogy milyen az egyszerű svéd kapus? Csak áll a kapuban és véd…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése