Ki ne énekelte volna torkaszakadtából ezeket a dalokat, mit sem sejtve arról, hogy valójában mire is gondolhatott közben a „költő”... Lássunk hát néhányat részletesebben most, így, 25 év elteltével. Mit is zengett ajkunk és miről daloltunk iskolás gyermekként oly felhőtlenül boldogan…
A börtön ablakában…
Nézzük csak. Nem kell messzire menni, a címben voltaképpen ott bújik a lényeg, amit gyanítom nem egy ipari alpinista dalolt külső üvegtakarítás közben. Szóval adott a kaptár, benne cella, közepén hősünk, szomorúság, fájóan síró kórus. Az évek tovaszállnak, énekli hős szerelmesünk, tehát a hülye is felfedezi az összefüggést, pláne én, hogy alapból 3-5 évet pingpongozik bent. Ez minimum fegyveres rablás, cserbenhagyásos gázolás vagy nemi erőszak. Aztán kap egy levelet, hogy kész, vége, finító, a fehérnép másik hancúrléc után nézett, de ez, ez még mindig repked, neki továbbra is ragyogón süt a nap. Tehát? Igen. Hősünk bekattant. Még ha szabadul is, nem lesz beszámítható soha...
Óhájó (Ohio)…
Hát, ennél betegebb dallal nemigen találkoztam. A történet egyszerű és tömör. A csávó elhívta a nőjét sétálni meg lubickolni egy jót a tóba, az viszont vonakodott elmenni, mert már nem volt kedvére a kapcsolat. Erre a férfi hirtelen rájött, hogy még mindig mennyire szereti ezt a nőt és ennek örömére elvágta a torkát jó mélyen, mert milyen dolog az, hogy ő szereti, az meg nem. Mindeközben igyekezett továbbá arról is biztosítani szerelmét, hogy valóban nem szeretné, ha mással is találkozna még idén, meg azután sem, és ez a biztos. Nyissz. A kórus zengve zsong majd kummogva, halkan nyög. Szerelemféltésből elkövetett gyilkosság, jogerősen minimum 15 év. Köszönjük, hogy annyit énekelhettük…
János bácsi a csatában…
A tartalomból: János bácsi a csatában elesett egy fűszálban. Nem tudom, ki sorozta be ezt a szerencsétlent, de őszintén gratulálok a jó szeméhez. Jobb híján inkább otthon kellett volna maradnia és építeni a szebb jövőt, gyarapítani, alkotni és hatni, és bár ezt később mindenki elismerte, mégsem kértek bocsánatot nyilvánosan a családtól. Na de, ahogy ott elesve fetrengett a fűben, arra ment egy indián és úgy gondolta, mi lenne, ha most jól szíven döfné ezt az itt fekvő Johnt egy lándzsával, persze nem mondaná el senkinek. És így is történt. Ezt követően János bácsi viszonylag hamar oszlásnak is indult, jöttek rá a kukacok csapatostól, mire az egyik hangadó éktelen ordítozásba kezd, hogy jajj de büdös ez a János meg ilyenek. Micsoda egy rohadt finnyás brigád. A kórus hány…
Naspolya…
Három, nem túl nagy méretű, valószínűleg nem nemesített fajtájú naspolya az út szélén azon siránkozik, hogy vajon miért taposták őket fossá. Az egyik a fejébe veszi, hogy inkább eljátszik azzal a gondolattal, hogy ő most alma. Ahogy így játszik-játszik a gondolattal, meglátja, hogy akkor nem lenne széttaposva. Ezen őszintén elszomorodik. A kórus zümmögve sír…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése