Tegnap éjjel egy kicsit újra gyerek voltam. Éjszakába nyúlóan beszélgettünk az öcsémmel Anyu hálószobájában. Néha odabújtunk Anyuhoz, ő megölelt bennünket, de menet közben, úgy éjfél körül ő elfáradt, nem bírta a tempónkat és beszélgetésünk halk zajában, a hangunkat hallva, békésen és mosolyogva elaludt. Még a villanyt is lekapcsolta, amikor már elfelejtette, hogy még ott vagyunk. Minket nem zavart, korom sötétben is folytattuk. Egész sokáig, hajnalig gyűrtük egymást és többször megváltottuk a világot. Én eközben a sötétben folyamatosan az arcomon kapargattam egy sebet, önkéntelenül, a végén már mindkét kezemmel. Aztán amikor végleg megfáradtunk, én jeleztem, hogy elindulok a szobám irányába, így elbúcsúztunk. A folyosóra lépve összefutottam az 5 éves lányommal, aki éppen a mosdóba igyekezett. Látta, ahogy kiléptem anyu szobájából, felkapcsolta a villanyt, de akkor hirtelen kikerekedtek a szemei, legörbült a szája, elkezdte kapkodni a levegőt és csak annyit kérdezett: - Anya, Te megölted a mamát??? És akkor a kezeimre néztem. Baszki, az arckaparástól mindkét kezem csuklóig véres volt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése