Kering a neten egy kismama által
leírt rémtörténet arról, hogy mi vár ránk, vagyis most már csak rátok, ha nem
fogadtok fel saját szülész orvost vagy nem magánkórházban szültök. Az most nem
lényeg, hogy melyik részével értek vagy nem értek egyet, ez az ő története, ő
élte meg minden pillanatát, biztos vagyok abban, hogy őszinte minden szava. Na
de, ezen felbuzdulva úgy gondoltam, megírom én is a saját történetemet röviden,
virágnyelven. :-)
2013. július 17. szerda, délelőtt
10 óra. A férjem, én, Samsonite junior és Mr. Samsonite megjelentünk a kórház
kapujában. Nagy levegő, hisztériás rohamok csillapítása, majd indulás be.
Recepción.
-
Jó reggelt. Szülni jöttünk, kérem igyekezzen. Itt
vannak a papírok, mindent összekészítettem, a három hónapnál nem régebbi házassági
anyakönyvit, a személyigazolványt, TAJ kártyát, lakcímkártyát.
-
Matricája van?
-
Matricám? Hát, lehet, hogy akad a zsebemben egy-két
helókittis. A gyerekének kell?
-
KÓRHÁZI MATRICÁJA!!!
-
Ja, az nincs.
-
Akkor itt van két ív. 5. emelet. Viszlát.
-
Köszönöm a kedvességét és…. SZÜLJÖN SÜNT! (hisztériás
roham csillapítás, 2. szakasz)
Oké, kérdem a férjem, mi a
lóf*szt kell csinálni ezzel a két ív matricával. Megjelöljem, amerre járok? Jó,
ragasztok egyet a liftbe, egyet az előtérbe, egyet a szülőszoba ajtajára, egyet
a hálóingemre, egyet a… - Baszki, nézd már, a liftben áll egy hordár. Odatolom
a csomagjaimat, hogy az ötödikre legyen szíves. Néz, mint véznaujjú maki a záhonyi
gyorson és jelzi, ő nem azért áll itt, csak liftet kezel. Ja, mert én hülye
vagyok? Nem tudom megnyomni az ötöst és kell maga, aki megnyomja helyettem?
(Hisztériás roham csillapítás, 3. szakasz) Megérkeztünk az ötödikre. A liftajtó olyan
technikával nyílt, hogy egy svájci trezorterem is megirigyelhette volna.
Feltárult a szülészet.
Recepció, szülészet.
-
A szobámat kérem, szülni jöttem.
-
Neve?
-
Itt van a matricán. Kérem, igyekezzen, vár az orvosom.
-
Ki az orvosa?
-
Nyuszifül doktor.
-
Nyuszifül doktor éppen a műtőben van, a szobájában
pedig még vannak, csak délután hagyják el, utána takarítják, jöjjenek vissza
3-4 között.
-
Mi van? Maga viccel? Itt van minden cuccom,
összepakolva, rá vagyok készülve lelkileg, ne mondja nekem, hogy most menjek el
és jöjjek vissza újra!?
-
De.
A férjem érezte, hogy itt közbe
kell lépnie és finoman eltaszigált onnan. Hisztériás roham csillapítás, 4.
szakasz. 5. szakasz. 6. szakasz. …
Következő jelenet, kint ülünk az
autóban és én zabálok. Sokat. A szám teletömve, pont úgy nézek ki, mint a mogyorókat
raktározó mókus, közben pedig nézek magam elé meredten.
- Ne egyél olyan sokat, rosszul
leszel.
- Jó, mer’ azt mondták, 3-ig
ehetek, utána sokáig nem.
- Igen, drágám, de még csak 11
óra….
Délután 4. Végre, megkaptam a
szobám.
-
Akkor, most már szülhetünk, igaz, Nyuszifül doktor?
-
Ma már nem, drága. Holnap, jó?
-
Holnap????? De számmisztikailag a mai nap jobb, mint a
holnap!!
-
Értem. Aludjon egy jót utoljára.
-
…. (hang nem jött ki a torkomon, csak fájdalommal és
bánattal teli szemekkel néztem rá, mint egy öreg bernáthegyi, akinek ráharapott
a farkára egy gekkó. Talán jobb is, mert szívem szerint úgy elküldtem volna a
náthás picsába, hogy ő is átadott volna egy másik orvosnak, mint anno az
esküvőn a pap egy másik papnak.)
Hajnal 4 óra. Baszki, elfolyt a magzatvizem!
Nővér, Nyuszifül doktor, szülőszobát nekem ide, MOST! Hisztériás rohamok,
negyvenkilencedik szakasz…
Szoba meg van, engem
megcsináltak, felszereltek, a férjem kapott egy marha szexi műtős ruhát. Hmmm…
Ha nem lettem volna tappancsokkal meg vezetékekkel összekötözve, még egy gyors
szituációs szerepjátékot is játszhattunk volna… na de éppen szültünk. Vagyis
próbáltunk. A nővérkék nagyon helyesek voltak, sokat segítettek és egyáltalán
nem haragudtak azért, mert folyamatosan azt kiabáltam nekik, hogy szívjanak
gázt meg hogy 2013-ban hogy lehet zöld szemhéjfestéket használni és hogy mit
képzelnek, miért nem hoznak nekem kávét és mekreggelit. Ők csak kitartóan
taszigáltak az ágyról a nagy labdára, nagy labdáról a vízbe, vízből a gátra, ..
Végül 13 óra 13 perckor
megszületett a legkisebb nagyfejű, aki kicsit sem volt szép, sőt, leginkább
Horn Gyulára hasonlított, a szemeit pedig három napig nem volt hajlandó
kinyitni, ugyanis marhára nem volt kíváncsi azokra, akik miatt az utolsó pár
óráját ilyen kib*szott stresszben kellett töltenie…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése