A már jó előre beharangozott és a PR-os/marketinges kollégák mókás(nak gondolt) transzparenseivel reklámozott vállalati farsang az év egyik legjobban várt eseménye egy cég életében. Ezt jellemzően csak a karácsonyi parti múlja felül, ám arról majd annak szezonjában ejtek szót. De most itt a Farsang, áll a bál, keringőzik a kanál, vagy valami ilyesmi…
Mindenki készül rá, lázasan kutat a jelmezötletek között, a munkaidő nagy részében legális klikkesedés tapasztalható a folyosókon, az étkezőben, a mosdók környékén, vagy csak egy-egy kreatívabb kolléga számítógépe előtt. Mindenki arcán őszinte mosoly és jóleső izgalom látható. Most még.... Aztán telnek-múlnak a napok, és ahogy lenni szokott, eljön végül a farsang estéje.
Sorra érkeznek a csavarhúzónak, vad cowboy-nak, építésvezetőnek, Pocahontasnak vagy csillám póninak öltözött kollégák, büszke és magabiztos mosollyal az arcukon, akik mindaddig remek hangulatban vannak, míg be nem lépnek a helyszínül szolgáló, ámde kellően fényűző terembe, amit két hete nagy nehezen sikerült a vezig asszisztensének lefoglalni, némi barterért cserébe...
Belépve ugyanis azt tapasztalják, hogy a bejárattól csupán 20 méterre lévő nagyobb kerek asztalt bizony a vállalat felsővezetői állják körbe elegánsan, az urak kivétel nélkül szmokingban, a hölgyek pedig nagyestélyiben, ofkorsz. Kezükben nemes kristályból készült pezsgős vagy boros pohár fekszik, ami már-már összeolvad a kezükkel, olyan kecsesen tartják. Egyszerre fordulnak oda, rád néznek és kivétel nélkül elmosolyodnak, amely mögött megannyi érzelem, kérdés és kétely sorakozik. És mivel ők a döntéshozók, sosem tudod, éppen mire gondolnak. Lehet benne „Jajj, de cuki, hát tényleg komolyan vette, hogy be kell öltözni?” gondolat, vagy „Jézusom, ki vette fel ezt a pszichopatát?” netán a „Hmm, de jól áll neki ez a jelmez. Felvehetné máskor is…” meg hasonlók. Ezzel szemben ott állsz Te, a világ legbénább jelmezében és amit addig viccesnek gondolták, hirtelen szánalmassá válik és nem tudod magad olyan picire összecsomagolni, amilyenre igazából szeretnéd. Fogod hát a maradék önbizalmad, veszel egy nagy levegőt és hátra sem nézve olyan részidőt futsz az első pultig, hogy Ben Johnson is megirigyelné. Ott már várnak hűséges barátaid, R2D2, egy feszes domina, Dorka és Totó, meg a jó Püspök úr, akik addigra már újra motiváltra itták magukat és átérző vállveregetéssel üdvözölnek a csapatban. A céges italszámla persze az egekbe rúg, te pedig ott és akkor megfogadod, hogy soha többé nem öltözöl be és nem csinálsz hülyét magadból. Ám jobb ha tudod, hogy jövőre újra megteszed, és ugyanúgy várni fogod, mint idén…
Mindenki készül rá, lázasan kutat a jelmezötletek között, a munkaidő nagy részében legális klikkesedés tapasztalható a folyosókon, az étkezőben, a mosdók környékén, vagy csak egy-egy kreatívabb kolléga számítógépe előtt. Mindenki arcán őszinte mosoly és jóleső izgalom látható. Most még.... Aztán telnek-múlnak a napok, és ahogy lenni szokott, eljön végül a farsang estéje.
Sorra érkeznek a csavarhúzónak, vad cowboy-nak, építésvezetőnek, Pocahontasnak vagy csillám póninak öltözött kollégák, büszke és magabiztos mosollyal az arcukon, akik mindaddig remek hangulatban vannak, míg be nem lépnek a helyszínül szolgáló, ámde kellően fényűző terembe, amit két hete nagy nehezen sikerült a vezig asszisztensének lefoglalni, némi barterért cserébe...
Belépve ugyanis azt tapasztalják, hogy a bejárattól csupán 20 méterre lévő nagyobb kerek asztalt bizony a vállalat felsővezetői állják körbe elegánsan, az urak kivétel nélkül szmokingban, a hölgyek pedig nagyestélyiben, ofkorsz. Kezükben nemes kristályból készült pezsgős vagy boros pohár fekszik, ami már-már összeolvad a kezükkel, olyan kecsesen tartják. Egyszerre fordulnak oda, rád néznek és kivétel nélkül elmosolyodnak, amely mögött megannyi érzelem, kérdés és kétely sorakozik. És mivel ők a döntéshozók, sosem tudod, éppen mire gondolnak. Lehet benne „Jajj, de cuki, hát tényleg komolyan vette, hogy be kell öltözni?” gondolat, vagy „Jézusom, ki vette fel ezt a pszichopatát?” netán a „Hmm, de jól áll neki ez a jelmez. Felvehetné máskor is…” meg hasonlók. Ezzel szemben ott állsz Te, a világ legbénább jelmezében és amit addig viccesnek gondolták, hirtelen szánalmassá válik és nem tudod magad olyan picire összecsomagolni, amilyenre igazából szeretnéd. Fogod hát a maradék önbizalmad, veszel egy nagy levegőt és hátra sem nézve olyan részidőt futsz az első pultig, hogy Ben Johnson is megirigyelné. Ott már várnak hűséges barátaid, R2D2, egy feszes domina, Dorka és Totó, meg a jó Püspök úr, akik addigra már újra motiváltra itták magukat és átérző vállveregetéssel üdvözölnek a csapatban. A céges italszámla persze az egekbe rúg, te pedig ott és akkor megfogadod, hogy soha többé nem öltözöl be és nem csinálsz hülyét magadból. Ám jobb ha tudod, hogy jövőre újra megteszed, és ugyanúgy várni fogod, mint idén…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése